Ott hagytam abba, hogy aláírta a feleségem a jóapukának a kizárólagos használati engedélyt az autóra. Másnap jött a hír, hogy sajna, nem tud bejönni a gyámhivatalba, mert mittudomén miért. Na erre eldurrant a feleségem agya és az enyém is, hogy már megint szórakozik velünk. Felpattantunk a motorra és elmentünk jóapukához.
Jóapukát a döglődő boltjában találtuk meg a barátnőjével együtt. Feleségem azonnal beolvasott jóapukának, hogy mit képzel, hogy nem foglalkozik a gyerekeivel, és tetejébe még szívatja is őket. Ez nem gumisakk, hogy egyszer apuka vagyok, másszor meg nem. Mi szeretnénk egy család lenni jogilag is, és kérte, hogy ha már megígérte, akkor jöjjön el holnap a gyámhivatalba.
Megígérte.
Eljött.
Aláírta.
Még a boltban, előző nap feleségem ismét rákérdezett az autó ügyére, hogy hogy van az, hogy bár az autót jóapuka használja, mégis neki kell felelősséget vállalnia érte, fizetnie a bírságokat. A használatba vételi engedélyen ugyan rajta van, hogy ő köteles fizetni az autó költségeit, de ha nem teszi, akkor persze nekünk kell. :-(
Ismételten felszólítottuk arra, hogy kerüljön le az autó a feleségem nevéről. Ezt is megígérte.
